Szeretettel invitáljuk pénteki programunkra, melyet a székesfehérvári Vörösmarty Társasággal közösen tartunk 2015. szeptember 25-én, 18 órakor a Velencei-tavi Galériában (Agárd, Sigray u. 1,)
Az esten Bella István Kossuth-díjas költőre emlékezünk, meghívott vendégünk kortársa, Serfőző Simon József Attila-díjas költő, a házigazda Bakonyi István, József Attila-díjas író, irodalomtörténész. Közreműködik Cserta Gábor (gitár) és Cserta Balázs (szaxofon).
Bella István Székesfehérvár szülötte, gyermekéveit Sárkeresztesen töltötte. A Fejér megyei Irodalmi Emlékfalon, a Gárdonyi Géza Emlékháznál az est kezdetén virágot helyezünk el portréjánál, majd a programot a Velencei-tavi Galériában folytatjuk.
“Bella István ELTE magyar–könyvtár szakos hallgatójaként került közel az irodalomhoz, a 60-as évek közepén része van a Tiszta szívvel című antológia megszületésében. Verseit közli az Új Írás és a Napjaink, s csakhamar kialakul az a szellemi közeg, amely a „Hetek” néven lesz ismert a magyar költészetben. Bellán kívül ide tartozik Ágh István, Buda Ferenc,Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József és Serfőző Simon. Az ő számukra a József Attila-i hagyomány épp oly fontos mind morális, mind esztétikai értelemben, mint a közvetlen elődjüknek tekintett Illyés Gyula, majd Nagy László vagy Juhász Ferenc lírája. Közöttük Bella István költészetében különösen fontos a népköltészeti hagyomány, az archaikus nyelv valamint a modern, huszadik századi irányzatok együttes hatása. Értéket jelent a nyelvteremtő erő, a dal folyamatos jelenléte.
Bella István első verseskötete, a Szaggatott világ 1966-ban jelenik meg. Ebben már fölfedezhetők az imént hangsúlyozott minőségek, persze még a falusi gyerekkor alaprétegei, az árvaság és a nehéz sors dominálnak elsősorban. S aztán sorjáznak kötetei, bár vannak a pályán „üresjáratok”, már ami a publikációk rendszerességét illeti. És vannak különösen emlékezetes versei, a már jelzetteken kívül pl. a Sárkeresztúri ének, a Testamentom, a Szeretkezéseink, az Önarckép vagy az Igék és igák. Különös színt képviselnek pályáján a gyermekversek, a különféle, zenéhez kötődő művek, legfőképpen talán a Margit-passió. Ugyancsak fontos része az életműnek a műfordítás, különösen a finnugor népek folklórjának közvetítése és a lengyel irodalom több alakjának szolgálata.
Tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának. 2006. április 20-ára virradó éjjel elhunyt.” (Bakonyi István)
néhány fontosabb díja:
1992 – Magyar Művészetért Díj
1994 – A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje
1996 – Horizont-díj
2001 – Kossuth-díj
