Dobozi Eszter (1956) költő, író, publicista

1978 óta rendszeresen publikál verseket, prózai írásokat, kritikákat, recenziókat, tanulmányokat a Kortársban, a Hitelben, a Forrásban, az Alföldben, a Tiszatájban, a Mozgó Világban, a Látóban, a Helikonban, a Kalligramban, a Pannon Tükörben, a Műhelyben, a Tekintetben, az Új Forrásban, a Magyar Naplóban, az Élet és Irodalomban, a Lyukasórában, az Esőben, amíg létezett: az Új Írásban, a Napjainkban, a Holnapban, a Látóhatárban, a Kelet-Nyugatban. A kecskeméti Kodály Iskola igazgatója, a Forrás folyóirat munkatársa.

Kötetei

Az Egy, Magvető Könyvkiadó (1986), Látó, Orpheusz Könyvkiadó (1991), "Csak a napnyugtát níztük" (dokumentumkönyv) Csokonai Könyvkiadó (1991), Tíz körömmel (szociográfia) Széphalom Könyvműhely (1994), Fehér, Orpheusz Könyvkiadó (1998), Kettőztető, Antológia Kiadó (2001), Másolhatatlan, Ister Kiadó (2005), Túl a rákbarakkon. Angelika naplójából, Magyar Napló (2008), Sánta Kata, Magyar Napló (2011), Kötés, Orpheusz Kiadó (2013)

Főbb díjai

Bács-Kiskun megye művészeti díja (1989), Pilinszky János-díj (1992), Év könyve jutalom (1995), Kölcsey-díj (2000), Arany János díj (2004), Kecskemét Városért Oktatási Díj (2005), Főtanácsosi Cím (2005), József Attila díj (2010), Kodály Zoltán díj (2012), Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2012)