Tisztelettel meghívjuk Önt Csáji Attila – Fényút című kiállításának megnyitójára 2015. március 6-án, pénteken 18 órára a Műcsarnokba.
Előszó
Fiat lux
A tudomány és művészet hosszú idők óta közös kérdése a fény természetének és hatásainak megértése, valamint alkalmazási lehetőségeinek, ideértve az esztétikai jellegűeket is, feltárása. A látás-percepció néhány “elvetemült”kutatója egyenesen úgy tartja, hogy a művészet nem más, mint érzetek keltése az alkalmazott fénytan eszközeivel. A kérdés ennél persze valószínűleg lényegesen bonyolultabb, ám nem tagadható, hogy a fény központi szerepe átvonul a művészet történetén. A művészekrészéről a fény, mint elektromágneses sugárzás iránt megnövekedett érdeklődésvélhetőena XIX. század végének és a XX. század elejének, a világképet drasztikusan megváltoztató fizikai felfedezéseire vezethető vissza.
Talán a rayonistákkal kezdődött mindez Moszkvában 1913-ban? Amikor Mihail Larjonov a“Rayonista festészet”manifesztumbankijelenti, hogy“a fénysugár (rayon) feloldja a formák eredeti jellegét, a térben tiszta szerkezeteket alkot, dinamikussá teszi a kompozíciót, így a mélység valószerűen plasztikus”? Vagy talán a húszas években Moholy-Nagy László alapvetésével[i]: “… az optikai alakítás a jövőben nem lehet a mai optikai kifejezésformák egyszerű átvétele, mert az új szerszámok s az eddig kultiválatlan anyag (a fény) csak új, ezekhez az eredményekhez mért eredményeket tesz időszerűvé. … [előttünk] az a jövő áll, mely olyan fényalkotásokkal számol, melyek egyenesen kapcsolhatóan minden nemben, tetszés szerinti minőségben és mennyiségben, festék nélkül ragyognak fel: a színesen ömlő fény projektórikus játékaival, folyékony lebegéssel, áttetszőtűznyalábban.”?[ii]
Valószínűleg innen datálható a fényművészet, mint olyan, kialakulása, felidézveZdeněk Pešánek 20-as és 30-as évekbeli hasonló kísérleteit Prágában. A történetinnentől vesz lendületet; Moholy-Nagy 1937-ben áttelepül az Egyesült Államokba, Chicagóban megalapítja az általa New Bauhaus-nak nevezett intézményt, melyet 1945-ig vezet. Az iskola tanárai között volt Kepes György is. Közben Latin-Amerikában útjára indul a Madi mozgalom, a negyvenes évek végén Buenos Airesben Gyula Kosice bemutatja a neon-, ill. argongázzal töltött fénycsövekből készített Estructuras lumínosa, majd később a Madi Luministic Structure A-1című fény-reliefjeit, követve ezzel Moholy-Nagy és Pešánek hasonló korábbi kísérleteit.Az expresszionista absztrakt művészettel hadakozva a német Zerocsoport, melynek Otto Piene is tagja, elhagyja a formákat és a fényre valamint a színre koncentrál, esetenként nem-konvencionális médiumokat is használva. Az ötvenes évek végén Piene megalkotja a Lichtballette és Rauchbilder műveit, ezekkel mintegy utalván az elemi természetes energiákra; François Morellet megalkotja első neon-munkáit.Kepes 1967-ben a bostoni Massachusetts Institute of Technology(MIT)-n megalapítja a Center for Advanced Visual Studies (CAVS) vizuális kutatásokkal foglalkozó művészeti központot, melynek első igazgatója. Kepestöl 1973-ban Piene veszi át a CAVS vezetését.
Ebben az időszakban fordul Csáji Attilaa fény, mint (köztes) médium felé. Budapesten megkezdi a súroló fénnyel értelmezett Jelrácsok-Üzenetek plasztikus táblaképek sorozatának elkészítését. Hamvas Béla megjegyzése szerint ezek “görög szellemű munkák – s bennük a mágikus és logikus tudat egymásra lel – egyesül“.A mozgó fényforrás lehetőségeire is építő, egyszínű szürkés-fémes és sárgás alapú, reliefszerű munkákkal párhuzamosan, amelyeken a szinte domborműszerűen felvitt festék rétegei anyagredőkbe, formákba sűrűsödnek, a színek líraibb, érzelemtelibb hatását is felhasználó műveket is fest. Egyre inkább a fény válik Csáji kifejező eszközévé. 1976-ban elkészíti a “Hajlított fény” neon-szobor sorozatát.Az 1977-esÜzenetek és Assemblage kiállításán a műveket erősen irányított súroló fényekkel világította meg, melyeket látva hívtameg Kroó Norbert fizikus az MTA Központi Fizikai Kutató Intézetébe (KFKI), hogy ismerkedjék meg a lézerfény különleges tulajdonságaival. Csáji érdeklődése a koherens lézerfény képi lehetőségeinek kutatása felé fordul.Csáji és Kroó közös munkában kezdenek; 1977-ben az MTA KFKI-ban létrehozzák a FOTON Art csoportot a lézer képi lehetőségeinek kutatására. Pienemeghívja Csájit a CAVS-ba a lézer művészeti alkalmazásának, valamint a transzmissziós holográfia tanulmányozására. Megkezdődik egy hosszú és nagyon termékeny együttműködésPiene-vel, ami az évek során barátsággá mélyül. Csájit “fellow”-nak választja a CAVS – elsőként Közép Európából.Bár néhányan már foglalkoztak az Egyesült Államokban a lézer lehetséges művészeti alkalmazásával, voltaképpennagyon kevés művész vette a fáradtságot és bátorságot ahhoz, hogy a koherens lézerfény képi lehetőségeit kutassa;a lézerfény pontszerűségéből következő szkenneres rajzolással foglalkoztak ugyan néhányan, ám a lézer interferenciákról az volt a vélemény, hogy az egy fizikai jelenség, ami művészileg nem befolyásolható s ezért nem érdekes.Csáji Attila volt az első, aki arra késztette ezt a jelenséget, hogy metamorfózisok sorozatán keresztül formálhatóváés képalkotóvá teszi.
Az évek során tehátszoros együttműködés alakul ki a művész és a fényt kutató tudósok között. Módszertanuk azonos: 1. Hipotézis felállítása: mi történik a fénnyel/művel, ha… ; 2. A hipotézis kísérletiellenőrzése (a mű esztétikai értékének vizsgálata); 3. Vissza az első lépéshez: új hipotézis/mű készítése és így tovább.
Feltehetően a lényegében közös módszertan az, amely az elmúlt évtizedekben olyan közel hozta a mindig új megoldásokatkeresőművész és tudományos közösségeket – legalábbis egy részüket. Csáji feltétlenül ebbe a kitűnő csoportba tartozik. Teljesen új dolgokat fedezett fel, mint például a lézer szuperpozíciós transzformációjának alkalmazását képalkotásra. A Kepessel és Piene-vel való együtt gondolkodás és dolgozás az MIT/CAVS-ban egészen új lehetőségeket nyitottak meg számára, melyekkel ö értő és alkotó módon élt. Ezeket a műveketis bemutatja kiállításunk.
*
Ezt az évet az ENSz Közgyűlése a fény évének deklarálta. Január 19-én Párizsban az UNESCO palotában hivatalosan útjára is indították a “Fény Nemzetközi Éve” programjait, melyekben tudományos, művészeti és oktatási eseményeket rendeznek. Csáji Attila kiállítása első ebben a sorban.
Szöllősi-Nagy András
JEGYZETEK
[i]Moholy-Nagy László: A festéktől a fényig, Korunk, Kolozsvár, 1933. októberi szám
[ii] Ezeknek az elveknek a szellemében alkotja meg Moholy-Nagy híres Fénymodulátorát (Licht-Raum-Modulator). A lumino-kinetikus művet 1930 tavaszán állítják ki Párizsban aSociété des Artistes Décorateurs Français tárlat német szekciójában. Az eredeti mű elkallódott.



