A Magyar Írószövetség szomorúan tudatja, hogy Csorba Piroska (1952–2024) költő, író, tankönyvíró, tanár 2024. január 16-án Miskolcon elhunyt. Temetésére 2024. január 27-én került sor, melynek során Kégl Ildikó emlékezett róla.
,,Az ember elment, az író itt maradt”
Kégl Ildikó emlékezése Csorba Piroskáról
,,Az ember elment, az író itt maradt” — mondta Babits 1936 novemberében, a Kerepesi úti temetőben, Kosztolányi Dezső temetésén, miközben arról elmélkedett, mit jelentett őneki személyesen Kosztolányi, s mit a magyar irodalomnak. Egy emlékezés lényege – ugyancsak Babits tanácsa –, hogy megfogjuk az elhunyt lényét és körülírjuk a legpontosabb kifejezéssel.
Az én olvasatomban a te lényed legfőbb alkotóeleme a jóság, az alázat, a tehetség, az önfeláldozás, a precizitás.
Vagyis az élet legfőbb értékrendjét jelölted ki számunkra ,,alkotóelemeiddel”.
Csorba Piroska főiskolai tanulmányait a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán végezte magyar–történelem szakon, 1975–1979 között. 2001-ben diplomázott a Miskolci Egyetem magyar szakán, majd nyugdíjazásáig a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanáraként tevékenykedett. Élete során számos elismerésben volt része. 2002-ben átvehette a Szabó Lőrinc irodalmi díjat, 2017-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Prima díjat, 2022-ben Miskolc város napján Pro Urbe címmel ismerték el munkásságát.
Kemény a föld címmel 1989-ben megjelent első verseskötetét további tizenhárom önálló könyv követett, melyek műfaji sokszínűséget jól mutatja, hogy a vers- és novellagyűjtemény mellett tankönyvek, tanulási segédkönyvek, valamint módszertani kiadványok születtek tollából. A verseket, novellákat, meséket, irodalomtanulási módszertani útmutatókat, segédleteket tartalmazó önálló köteteivel párhuzamosan színházi- és bábszínházi előadások, televíziós adaptációk készültek műveiből. 1987-től tagja a Magyar Írószövetségnek, s bár megannyi anyaországi és határon túli irodalmi folyóirat közölte írásműveit, nem tartozott az országosan ismert szerzők közé. Hogy mi lehetett ennek az oka, azt én most kezdem csak megérteni. Most, amikor Babits tanácsát követve megpróbálom megfogni a lényedet, hogy körülírjam azt a tőlem telhető legpontosabb kifejezésekkel. Hogyan lehet összeegyeztetni ezt a mi magányos hivatásunkat egy tradicionális családmodell szerepkívánalmaival, a családi tűzhely melegét őrizvén, az anyaság gyönyörű és nehéz kihívásainak megfelelvén úgy, hogy mindkettőben maximumot tudjunk nyújtani, de legalábbis képesek legyünk belső igényeinknek megfelelően helyt állni? Te pontosan tudtad, hogy egy perfekcionista embernek ez nagy kihívás, majdhogynem lehetetlen életfeladat, s tudtad azt is, hogy az egyik küldetésed alighanem sérült volna. És te nem engedted, hogy anyaküldetésed sérüljön, hiszen mindig is azt vallottad, az anyaság fontosabb számodra az irodalmi sikereknél. Mégis maradandót tudtál alkotni a szépirodalom terén. Verseket, meséket, novellákat, melyekben a létről való tudás összegződik, s ötvöződik a csillámló nyelvi játékossággal. 2022 augusztus 10-én, 70. születésnapod alkalmából nagyszabású irodalmi estet szerveztünk, ahol életműved meghatározó darabjai hangzottak el. Ekkor már elhatalmasodott rajtad a kór, mégsem gondoltuk, hogy ez az alkalom lesz az utolsó, ahol költő és közönsége találkozhat. Nem gondoltuk, hogy gazdag életművedre rövid időn belül lezárt életműként kell tekintenünk.
Még alig másfél hete mentél el, de nagy csendet hagytál magad után. Csendet, amely messzire hallatszik. Csendet, amely megszólít minket. Csendet, mely egyik pillanatban nyomasztó, másikban végtelen és békés, mint a mozdulatlan égbolt.
Isten veled, Piroska! Köszönöm, hogy ismerhettelek! Óvni és ápolni fogjuk azt a szellemi örökséget, amit ránk hagyományoztál!… ,,Az ember elment, az író itt maradt!”
Szuhakálló, 2024. 01. 27.