A Magyar Írószövetség szomorúan tudatja, hogy 2024. március 13-án Kolozsváron elhunyt
Szilágyi István
Kossuth-díjas író, a Nemzet Művésze.
Szilágyi István 1938-ban született Kolozsváron, 1963-ban jogászként diplomázott a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen. Első írásai az Utunkban jelentek meg, melynek később munkatársa, 1968–1989 között főszerkesztő-helyettese, majd 1990-től utódja, a Helikon folyóirat főszerkesztője volt. Első novelláskötete, a Sorskovács 1964-ben látott napvilágot, és 1969-ben már első regénye, az Üllő, dobszó, harang is megjelent. Számos, mára klasszikussá érett műve közül kiemelkedik többek között az 1975-ös Kő hull apadó kútba című, melyet német, román, szlovák, lengyel és orosz nyelvre is lefordítottak, de megkerülhetetlenek Agancsbozót (1990) és Hollóidő (2001) című regényei is. Novellái, elbeszélései, esszéi mellett, utolsó regénye, a Messze túl a láthatáron 2020-ban látott napvilágot a Magyar Művészeti Akadémia kiadásában, ugyanitt 2023-ban válogatott publicisztikái is megjelentek Távolodó jégtáblákon címmel. 2010-ben tagjai közé választotta a Digitális Irodalmi Akadémia, 2012 óta pedig a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának rendes tagja is volt. Legfontosabb díjai, kitüntetései: József Attila-díj (1990); Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1998); Kossuth-díj (2001); Márai Sándor-díj (2003); Arany János-díj (2008); Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány Életmű-díja (2008); Nemzet Művésze (2014); Magyar Érdemrend Középkeresztje a csillaggal (2014); Prima díj (2017).
Temetéséről később intézkednek.
Emlékét kegyelettel megőrizzük.
