A Magyar Írószövetség szomorúan tudatja, hogy 2024. április 3-án elhunyt Duba Gyula Kossuth-díjas író.
Duba Gyula 1930. június 8-án született a felvidéki Hontfüzesgyarmaton. A Lévai Állami Gimnázium után tanulmányait a kassai Gépészeti Szakközépiskolában, majd 1954–1957 között a Szlovák Műszaki Egyetem Gépészeti Karán, Pozsonyban folytatta. 1957–1959 között katona volt. 1959–1968 között A Hét című képes hetilapot szerkesztette; 1968–1983 között az Irodalmi Szemle, 1983–1989 között a Madách Könyv- és Lapkiadó főszerkesztője. 1990 után szabadfoglalkozású íróként dolgozott. Első kötete A nevető ember és egyéb vidám írások címmel 1959-ben jelent meg. Pályája elején humoreszkeket, karcolatokat, szatirikus elbeszéléseket írt, de már az 1960-as években jelentkezett társadalmi és erkölcsi kérdéseket boncolgató novelláskötetekkel, később – tanulmányai, esszéi mellett – regényeket, szociográfiai műveket is írt. Sokoldalú írói életműve több mint negyven kötetet számlál. Főbb művei: Csillagtalan égen struccmadár (elbeszélések, 1963); Delfinek (elbeszélések, 1966); Szabadesés (regény, 1969); Ugrás a semmibe (elbeszélések, 1971); Valóság és életérzés(esszék, kritikák, 1972); Vajúdó parasztvilág (szociográfiák, visszaemlékezések, 1974); Angyal vagy madárijesztő? (elbeszélések, 1975); Örvénylő idő (regény, 1982); Látni a célt(esszék, kritikák, vallomások, 1983); Európai magány (elbeszélések, esszék, 1987); Kiárusítás délelőtt (elbeszélések, 1984); Sólyomvadászat (kisregény, 1994); Az idő hangjai(esszék, 1998); Halódó parasztvilág (regény, 2001); Az élet lehajló ága (regény, 2006). Fontosabb díjai, kitüntetései: Madách-díj (1967; 1970; 1975; 1983), Szlovákiai Írók Szövetsége Nemzetiségi Díja (1972), Magyarország Érdemes Művésze (1983), Magyar Köztársaság Csillagrendje (1990), Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (1990), PosoniumÉletműdíj (2001), József Attila-díj (2004), Kossuth-díj (2023). 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt.
Emlékét kegyelettel megőrizzük!
